A hiba jellegének módosítása az ív begyújtásával és hosszabb ideig történő fenntartásával. Ezáltal - még a nehezebben begyújtható, vagy stabilizálható - hibahelyek is könnyebben behatárolhatóvá válnak.

Különböző NAF-módszerek állnak rendelkezésre a (nagyohmikus, időben nem állandó) hibahelyek előzetes távolságának meghatározásához. A következő technológiák számítanak a leggyakrabban használtaknak: ívstabilizátoros módszer (ARM), áramcsatolás (ICE) és feszültségcsatolás (Decay).

A lökésgerjesztő generátorral a hibahelyen rendszeres időközönként átütést létrehozva, a lökőhullámvevő készülékkel (például: digiPHONE+2) a hibahely pontosan meghatározható az ún. egybeesés (mágneses-akusztikus) módszerrel. Ez a módszer alkalmas nagyohmikus és nem folyamatos hibahelyek meghatározására is.

Folyamatos egyenfeszültség segítségével ellenőrizni lehet, hogy a kábel külső köpenye ép-e? Adott esetben a köpenyhiba pontos helye is meghatározható - szaggatott feszültség kiadásával - egy földzárlatkereső készülékkel (például: ESG).